Ungvárnémeti Tóth László Kistokaj költője I. rész

    Ungvárnémeti Tóth Lászlóról részletes életrajzot nem találunk az interneten. A legbővebbet talán A magyar irodalom arcképcsarnokában olvashatjuk. A Wikipédia néhány mondatban elintézi a költőt. Korábban Kovács Sándor Iván: Weöres Sándor és Ungvárnémeti Tóth László című írása elérhető volt a miskolci egyetem oldalán, ám ez néhány éve lekerült. Fontosnak tartom, hogy legalább Kistokaj község lakói ismerjék a község legnevezetesebb személyiségét, akit sokáig az elfeledett költők között tartottak számon. Csupán néhány filosz ismerte őt és műveinek jelentőségét. Ezek egyike a huszadik század második felének kétségkívül legnagyobb magyar költője Weöres Sándor volt. Neki köszönhetjük, hogy ma már újra felfedezett költőként szokás emlegetni. Bódy Gábor Nárcisz és Psyché című filmje, Palya Bea megzenésített versei pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy az “újra felfedezett” jelző is a múlté legyen. Ma még Kistokaj nem tudja, mit jelenthet számára a költő, mindössze egy emléktábla őrzi az emlékét. A Magyar Tudományos Akadémia őrzi Kazinczy és a költő levelezését. Műveit eredeti első kiadásban sikerült összegyűjtenem. Mind ezek lehetőséget adhatnának egy irodalmi emlékhely alapítására. Olyan emlékhely létrehozására adna lehetőséget, ahol egy helyen elérhetővé válhatna a költő rendkívül gazdag szellemtörténete.  Weöres Sándort tiszteletbeli kistokajinak tekinthetnénk, főként ezen szavaira tekintettel: “… a nagyváros nyakláncának kis gyémántfélkrajcárja: Kistokaj.” Weöres Sándor kutatásai során több alkalommal is ellátogatott Kistokajba, a helyi református templomban kutatva a költő életét.

Az Ungvárnémeti kutatás irodalma ma már olyan bő, hogy összefoglalni sem tudom egyetlen cikkben, ezért később megpróbálom folytatni ezt a kis összefoglalást életművéről. Születésének 230. évfordulóján ezzel az írással emlékezem meg a költőről.

I.

Ungvárnémeti Tóth László (Kistokaj, 1788. február 17. – Bécs, 1820. augusztus 31.) a nyelvújítás korának nagyműveltségű magyar költője.

A magyar deákos iskolának egészen egyedülálló képviselője, ő ugyanis a rómaiakat mellőzve, teljesen a görög költészetből merít ihletet, görög szellemben, görög formában, sőt részben görög nyelven írta bravúros verseit.

1788 február 17-én született Kistokajban. Édesapja, Tóth János református lelkész a győri eklézsiából hozatott Kistokajba nem sokkal a költő születése előtt. Kistokajban elhunyt 1792-ben. Édesanyja Nagy Erzsébet. a költő egyetlen testvére Sándor 1790 január 5-én 9 éves korában meghalt Kistokajban. Édesapja halála után anyja nagy szegénységben nevelte fiát. Keresztszülei Kistokajban Nemes Négyesi Sámuel és felesége Csáji Anna asszony. A költő apja Helmeczy Tóth néven volt ismeretes, mert nagyapja, Tóth Sámuel Királyhelmecen lakott Zemplén megyében.

A miskolci, majd a sárospataki lyceumban tanult. 1810-ben Eperjesre ment német szóra s a Kazinczyval való találkozása nagy lökést adott költői terveinek. 1814-ben Pesten tanul orvostudományt és segédszerkesztője a Hazai Tudósításoknak. 1819-ben Bécsben megszerezte az orvosi diplomát, de a következő évben ogyanott titokzatos körülmények között meghalt. Két fontos verseskötete jelent meg: Ungvárnémeti Tóth László versei, Pest 1816 és Ungvárnémeti Tóth László Görög versei magyar tolmácsolattal, Pest 1818. Apróbb művei: Poétai levél, Pest 1816, Gyász-tisztelet, Pest 1817 és Öröm-ének, dátum nélkül.

Ódáit, epigrammáit, költői leveleit az jellemzi, hogy a görög szellembe tökéletesen sikerült behatolnia. Pindaros szellemét és ódai szárnyalását senki jobban nem követte a magyar költők között. Ebben a kötetben jelent meg legérdekesebb darabja, egy görög tárgyú tragédia: Nárcisz, vagy a gyilkos önszeretet. Egy boldogtalan görög ifjúról szól, aki végzetes bűvölet következtében önmagába szeretett. Valamint ahogy Goethe modern formában kísérelte meg a klasszikus görög dal felelevenítését, úgy próbálta meg Ungvárnémeti Tóth László a sorstragédia feltámasztását.

Második verseskötete talán még érdekesebb. Ebben közli görög nyelven írt verseit, úgy hogy a lap egyik oldalán görögül, másik oldalán önmagát fordítva magyarul. Németországban sokan méltatták görög verseinek mesteri szépségét. Ponori Thewrewk Emil a Nyelvtudományi Közlöny 1876. évfolyamában ismerteti ezeket a német méltatásokat.

Ungvárnémeti Tóth László egyik első esztétikusunk is. A műfajok elméletével foglalkozott, s szép tanulmányokat írt az elégiáról és az ódáról. A nyelvújítási harcban a haladók mellé állott. Védte erősen az ádáz, apród, hős, kör, báj, csin, pipere, repkény… stb. szavakat. Páriz Pápai Ferencet idézgetve bizonygatta ezeknek jogos létét. Terhes Sámuel ref. pappal került heves irodalmi vitába. Kora leghevesebb irodalmi vitáját vívták, megteremtve az irodalmi, kritikai „bulvár” műfaját. Terhes 1816-ban Miskolcról keltezett leveleit a következő címen adta ki: Tükröcske egy ficzkó-poéta számára. Első darab azon esetre, ha a fickó nem szelidül. Az Újra amalgámozott üvegtáblátska címmel folytatta vitairatát.

A rövid életű költő személye két évszázadig úgyszólván feledésbe merült, újrafelfedezője Weöres Sándor volt. Ezután művészeti alkotások megihletője lett. Ezek közül a legismertebb Weöres Sándor Psyché című verses regénye. Ennek feldolgozása Bódy Gábor 1980-ban készült filmje (Nárcisz és Psyché).

Pogány János

(Csorba Zoltán, Kovács Sándor Iván, Tóth Sándor Attila nyomán)